Mese

A divatja múlt kis kancsó története

A történet egy nagymama konyhájában kezdődött, a biztonságot nyújtó vitrin üvege mögött. A kis kancsó ifjonti korában ott élte a minden napjait. Az ősz hajú anyóka nagy becsben tartotta. Ő pedig úgy érezte nincs is nála fontosabb.

Talán csak a maszatos arcú kis unoka aki előszeretettel püfölte a kopottas fazekakat, valahányszor csak sikerült egy fakanalat megkaparintania.

Nagymama azóta jobb létre szenderült és a kis kancsó védett státusza megszűnt. Egy papírdobozban megbújva, a padlás egyik szegletében várta, hogy szebb idők köszöntsenek rá.

  Míg nem egy nap egy nagy, szürke terítőn találta magát.  Hangos zsibongás és sűrű forgatag vette körül. Ez már nem a nagymama lélekkel telt konyhája volt.

Az általa ismert edények közül már csak egyet – kettőt látott a közelében heverő többi terítőn. Különös formájú és még különösebb mintázatokat viselő tárgyak sorakoztak minden felé. Egy színes üvegváza pökhendin dülleszkedve vetett rá egy lenéző pillantást majd hátat fordított.

Ez már nem az a kor volt amikor még kecsesen tetszelgett az emberek szemében. Ebben az új korban a színei már nem voltak divatosak. Alakja sem számított különösen vonzónak, és az emberek is ijesztőek voltak. Furcsa színes ruháikban morcosan méregették.

Hiába tekingetett körbe vágyakozón, nem voltak ott a kedves arcú vidám asszonyságok akik egykor lelkesen dicsérték szépséges alakját, színeit és mintázatát. Hiába várta a rózsás kendőt viselő anyókát aki boldog mosollyal tette a vitrinbe, hogy mindenki láthassa az ő szépséges kincsét. A régi szép idők elmúltak és Ő egy ijesztő, zajos, zsibvásárban forgolódott.

Most vette csak észre, hogy fénykorában még hibátlanul ragyogó mázán repedések jelentek meg. Ettől nagyon elszégyellte magát. Rossz érzés lett úrrá rajta, szédülni kezdet és felborult. Zavartságában még egy halk segélykiáltást is engedélyezett magának, nem törődve a többi edény rosszallásával.

  Ekkor értem oda. Meghallottam a csendes segélykiáltást. A kis kancsót kifizettem a nagymama kincseitől szabadulni akaró, kedvesnek legkevésbé sem mondható unokának. Óvatosan a táskámba helyeztem és haza hoztam.

Itthon aztán gondosan szemügyre vettem. A kis kancsó megszeppenve nézet rám. Vetett néhány félénk pillantást a szobára, hogy lássa hová került. Semmi sem volt ismerős számára. Eltartott néhány napig mire megbarátkozott a környezetével.

Miután megnyugodott, hogy nincs félni valója, szóba elegyedett velem. Mesélt a nagymama csillogó barna szeméről, ami mindig felragyogott valahányszor a kancsóra pillantott.  Valamint a szürke egérről is aki kirágta a doboz sarkát amiben a kis kancsó szorongott és fészket rakott bele a kicsinyeinek. Miután őt megismerte többé már nem unatkozott. Az egérnek és népes családjának mindig volt valami vicces története, amivel elszórakoztatták.

Néha annyira bele feledkezett a beszédbe, hogy nem győztem hallgatni. Mikor aztán története végére ért nagyot sóhajtott.

– Bár csak vissza forgathatnám az időt, hogy újra a nagymama vitrinjében legyek. Nagyon szerettem szépnek és divatosnak lenni.

– Az időt ugyan nem forgathatom vissza – feleltem – de divatos ruhát adhatok rád.

Nagyon felvidult. Azonnal hozzá is kezdtem, mert egy percet sem akart várni.

Sűrű fehér festékkel elfedtem a régi megkopott köntösét és nemzeti színű ruhát öltöttem rá. Nem volt elragadtatva tőle. Szerette volna a népi jellegét megőrizni.

Ecsetet ragadtam és a fehér sávba az eredetihez hasonló mintát festettem, de vidámabb színekkel. Többször fel kellett függeszteni a festést, mert az ecset csiklandozta és olyankor hosszasan kacagott. Népi mintás külseje nagyon tetszett neki.

Öltöttem rá még két réteg lakkot, hogy a csillogás is meglegyen. Elégedetten csodálta az új külsejét. Nagy boldogságában még piruettezett is.

– Megint szép vagyok ! – fordult felém hálás mosollyal

Nem akarta, hogy a régi kopott ruhájában is megmutassam, de az újban büszkén pózolt az illatos orgona társaságában.

11196345_853005531437082_725115574504076464_n.jpg

Emőke

Emőke

Miről olvashatsz itt? Lakberendezésről és anyaságról, amikor a gyerek körül forog a világ.

Teljes profil megtekintése →

Most mondtátok:
Archívum